„Szar az életem…” – hallom egyre gyakrabban az emberektől

Gyakran hallom panaszkodni az embereket arról, hogy szar az életük, pocsék a munkahelyük, vacak a kapcsolatuk. Panaszkodnak azért, mert nem boldogok, mert nem ott tart az életük, ahol egyébként szeretnék. A társadalomban mikro- és makroközösségekben éljük az életünket. Ilyen közösségek például a munkahely, a barátok, a család stb., de ide sorolnám a politikai környezetet is. Vitathatatlan, hogy ezek mind jelentősen hatnak ránk, az életünkre. De ez nem jelenti azt, hogy ezeket a tényezőket mind felelőssé tehetjük az életünk alakulásáért.

Tudom, kemény szavak, de egy-két szélsőségtől eltekintve mindenki ott tart az életében, ahol akar és ahogyan azt megérdemli. S ez a helyzet nem is fog jelentősen megváltozni addig, amíg az ember el nem fogadja, hogy mindenki 100%-ig, saját maga felelős az életéért. Rossz a párkapcsolata? Csakis Ő tehet róla. Panaszkodhat persze a párjára, de attól az még az, hogy rossznak tartja a kapcsolatát, 100%-ban az ő felelőssége. (Természetesen a másik félnek is 100%-os felelőssége). De az nem csökkenti az illető saját felelősségét. Ő döntött úgy, hogy belemegy ebbe a kapcsolatba, ő fogadja el, hogy olyan a kapcsolat amilyen és ő nem változtat vagy nem lép ki a kapcsolatból. Az, hogy milyen az életünk, csak és kizárólag a saját múltbéli és jelenlegi gondolkodásunk, döntéseink eredménye. Ezért 100%-ban a mi felelősségünk az, hogy éppen hol tartunk most az életünkben.

A probléma ott kezdődik, hogy az emberek tévesen, rosszul értelmezik a felelősségvállalás fogalmát. Amikor a „felelős” kerül szóba, azt a legtöbben a „ki a hibás?” kérdéssel azonosítják. De ez hatalmas tévedés! Hiszen a valóságban nem csak a kudarcokért, hanem a sikerekért, a jó dolgokért is felelős valaki. A „felelős” tehát azt jelenti, hogy meghatározzuk, ki az, akinek joga és lehetősége van rá, hogy a döntésével megváltoztasson egy helyzetet. Márpedig az életünkben mindig lehetőségünk van arra, hogy másként döntsünk. Lehet, hogy a másik út ellen szólnak a félelmeink, de attól az az út még ott van előttünk. Sokszor hallom azt, hogy „nekem nem volt más választásom”. Ez azonban nem igaz, mert mindig ott van a szemünk előtt egy másik döntés lehetősége is. Csak ezt általában azért utasítjuk el, mert a félelmeink miatt annyi minden szól a másik út ellen, hogy azt gondoljuk, az nem is lehet reális döntési/választási lehetőség számunkra.

Tudom, hogy nagyon nehéz és kemény munka elfogadni a 100%-os felelősségvállalást. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, paradigmaváltásra van szükségünk a felelősségvállalás szóval kapcsolatban. Nem úgy kell tekintenünk rá, mint egy súlyra, ami a vállunkat nyomja, hanem mint a korlátlan szabadság eszközére. Hiszen, ha valami rossz az életünkben és azt magunknak köszönhetjük, akkor mi vagyunk azok is, akik ezen bármikor javíthatnak. Míg, ha másokat vagy a környezetünket hibáztatjuk az életünkért, akkor ezzel azt is kijelentjük, hogy a sorsunk másoktól függ. Márpedig ez igazán bénító érzés a jövőnkre vonatkozóan.

Ráadásul ezzel a gondolkodással nem csak a saját életünket veszélyeztetjük, de a gyermekeinkét is. Az ember minták és saját tapasztalatok alapján tanul, fejlődik. Márpedig a saját életünkkel mutatunk utat, mintát a gyermekeinknek is. Ezért is nagyon fontos, hogyan gondolkodunk és hogyan éljük az életünket.

De vajon mi az a félelem, ami mégis meggátolhat bennünket abban, hogy a felelősségvállalásra másként tekintsünk? Tapasztalatom szerint az emberek azért félnek dönteni, mert abban benne van annak a lehetősége is, hogy később kiderül, más döntést kellett volna hozni. Márpedig ilyenkor az az érzés, hogy rosszul döntöttünk, könnyen rombolhatja az önbecsülésünket, önbizalmunkat. De, hogyan is lehetne feloldani mindezt?

Kezdjük azzal, hogy beszélünk picit magáról az életről. Az élet egyik törvényszerűsége, hogy abban egyetlen dolog állandó, mégpedig a változás. S ez igaz ránk is. Vagy tudatosan odafigyelünk erre a változásra és akkor folyamatosan fejlődik a személyiségünk vagy nem foglalkozunk vele és akkor majd a környezetünk hatására változunk valahogyan, valamerre. Az életünk legfontosabb célja, hogy boldogok és sikeresek legyünk. De ki mondhatja el magáról, hogy boldog, hogy sikeres? Ennek nagyon sokféle megfogalmazása létezik, de én azt szoktam mondani, hogy az az ember boldog, aki önazonosan él és úgy érzi, folyamatosan fejlődve halad a céljainak, álmainak a megvalósítása felé. Azt gondolom, hogy az élet egyszerű, de nagyon nem könnyű. Van egy képletem, amivel egyszerűen le tudom vezetni az életünket meghatározó legfontosabb törvényszerűséget:

H + R = ÚH

Ebben a képletben a H, a pillanatnyi helyzetemet jelenti. Az R pedig a reakciót jelenti, vagyis azt, hogy én hogyan gondolkodom erről a helyzetről és ennek alapján hogyan reagálok rá.  Ennek a reakciónak köszönhetően egy új helyzet fog előállni, azaz megkapjuk az ÚH-t. Persze ez attól a pillanattól fogva már csak újra H, egy pillanatnyi helyzet, amire aztán lehetőségünk van újra reagálni. Ez az a folyamat, ami aztán életünk végéig elkísér bennünket.

Ez az Új Helyzet az, amitől a legtöbben félnek. Mivel egy ilyen új helyzet sokak számára egyben bizonytalanságot is jelent, érthető, hogy tartanak tőle. Ha valóban bekövetkezne a rossz, akkor ezért önmagukat kellene okolniuk, és ez az a súly, amit a legtöbben nem akarnak, nem mernek a vállukra venni. De ez a félelem a rossz döntéstől egy újabb téves paradigma. Az az igazság, hogy nem tudunk rosszul dönteni és soha nem is döntünk rosszul! Mindig a személyünk fejlettségének, pillanatnyi tudásunknak megfelelő, félelmeink, vágyaink szerinti legjobb döntést hozzuk! Ettől persze utólag még kiderülhet, hogy másként kellett volna döntenünk. De az nem egy rossz döntés volt, ami miatt marcangolni kellene önmagunkat, hanem egy új tapasztalat, ami segítheti a fejlődésünket. Ha ezt a folyamatot megértjük, elfogadjuk, akkor már nem is lesz olyan nehéz megbarátkozni a felelősségvállalással.

Ahhoz persze, hogy mindezt meg tudjuk tenni, elengedhetetlen, hogy helyére tegyük a személyiségünk három alappillérét. Az önismeretünket, önbecsülésünket és önbizalmunkat. Ha mindezt megtettük, ha 100%-ban felelősséget vállalunk az életünkért, akkor már semmi nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy boldog és sikeres életet éljünk!

Please follow and like us:
RSS
Follow by Email
Twitter
Visit Us
YouTube
LinkedIn
Share
Instagram

Szólj hozzá!

Tetszett a blog? Kérlek mond el másoknak is! :-)

%d blogger ezt szereti: