Érzelmeink fogságában
Tudom, hogy sokan szállnak vitába a kijelentésemmel, de attól még bizonyított tény, hogy az embert 100%-ban az érzelmei irányítják. Nem 99,9999999%,-ban, hanem 100%-ban. Minden döntésünk mögött érzelmek húzódnak és minél logikusabbnak hisszük a döntésünket, annál erősebb a mögöttes érzelmi szál. De, hogy tovább csavarjak egyet a gondolatmeneten. Ezek az érzelmek tudatosan felülírhatók. Most akkor hogyan is van ez?
Rengeteg érzelmi állapotunk van, de mindegyik visszavezethető gyakorlatilag kétféle érzelemre, ez pedig nem más, mint a vágy és a félelem. Ezek az érzelmek valamilyen formában minden döntésünk, reakciónk mögött megtalálhatók.
Amikor úgy döntünk, hogy a cselekedeteink mögött található érzelmeket megkeressük, majd tudatosan megpróbáljuk felülírni, azaz megváltoztatni azokat, hiába hisszük azt, hogy racionális döntést hoztunk, valójában akkor is egy érzelem, a vágy irányít bennünket, mégpedig annak a vágya, hogy változtassunk az életünkön. A változtatáshoz persze tudatosság kell, majd ennek a tudatosságnak köszönhetően változnak majd meg az érzelmeink. Ezek a tudatalattinkba beépülve segítenek az új szokások kialakításában, az újfajta viselkedésminták létrehozásában. Ez a fejlődés örök körforgása.
Kezdjük az elején. Rengeteg érzelmi állapotunk van, de mindegyik visszavezethető gyakorlatilag kétféle érzelemre, ez pedig nem más, mint a vágy és a félelem. Ezek az érzelmek valamilyen formában minden döntésünk, reakciónk mögött megtalálhatók.
Biztosan sokan találkoztak azzal a helyzettel, hogy amikor a gyermekükkel elmentek vásárolni és ő minden különösebb előzmény nélkül a vásárlás közepén elkezdett hisztizni. Ilyenkor sok szülő megijed, hogy elveszíti a kontrollt a helyzet fölött. (azaz megjelenik benne a félelem, mint érzelem). Erre pedig úgy reagálnak, ahogyan azt korábban a saját szüleiktől, vagy a környezetükben élőktől mintaként látták (a tanult minták alapján kialakult ösztönös szokás) és kiabálni kezdenek vagy netán végső tehetetlenségükben odacsapnak a gyermeküknek.
Ha viszont megértjük a saját félelmeinket, vágyainkat, akkor megváltoztathatjuk a gondolkodásunkat, ezáltal átalakíthatjuk, kezelhetjük, tudatosan felülírhatjuk az érzelmeinket és új szokásokat alakíthatunk ki.
A fenti példánál maradva, ha a szülő megérti, hogy a saját reakciójának alapja az a félelem, hogy elveszti az irányítást a helyzet fölött, míg a gyermeke unatkozik és arra vágyik, hogy vásárlás helyett inkább vele játsszanak, akkor egy másfajta megoldást, egy hatékonyabb mintát, szokást alakíthat ki ezekre a helyzetekre. Például megbeszélheti a gyermekével, hogy amennyiben abbahagyja a hisztit, akkor a vásárlás után jöhet a közös játék. Így a szülőnél maradt a kontroll, miközben a gyermek vágya is megvalósul.
Ha meg akarjuk érteni a saját vagy mások cselekedeteinek a miértjeit, mozgatórugóit, akkor soha ne a logikát keressük a viselkedés mögött, hanem az azt kiváltó érzelmeket. Mert, ha így teszünk, akkor sokkal könnyebb lesz önmagunkat és másokat is megérteni, és akár a nekünk nem tetsző reakcióit is elfogadni, a vitás helyzeteket megoldani, illetve a saját viselkedésmintáinkon változtatni. Ha pedig ezen felfedezések által megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, majd a szokásainkat, automatikusan megváltozik az életünk is.
Ha mindig a logikusnak gondolt megoldásokat keressük, akkor valójában semmi nem fog változni az életünkben, egy helyben topogunk majd.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egymagunk szinte csak a legritkább eseten vagyunk képesek a valódi érzelmeink felfedezésére, ezért célszerű ezekhez valamilyen segítőt, barátot, társat, coach-ot, mentort stb. igénybe venni.
