Gondolatok az őszinteségről

Az élet bármely területét is nézzük, az egyik legalapvetőbb elvárás másokkal szemben az őszinteség. Ez teljesen jogos elvárás hiszen enélkül majdhogynem lehetetlen az együttműködés, legyen szó, családról, barátságokról, munkakapcsolatokról.

De nézzünk picit tükörbe! Miközben a legtöbben őszintének vallják magukat, valóban azok? Kijelenthetjük, hogy mindig őszinték vagyunk? De mi van a kegyes hazugságokkal, a csúsztatásokkal a füllentésekkel? Mi van azokkal a helyzetekkel amikor a füllentés, csúsztatás annyira automatikus, hogy észre sem vesszük, hogy tettünk, mit mondtunk? Kivel fordult már elő, hogy amikor egy főnök, egy kolléga rákérdezett, hogyan állunk egy feladattal, automatikusan rávágtuk, rendben haladunk, miközben bele sem kezdtünk, mert még az előző feladat terhe alatt görnyedünk? Kivel fordult már elő, hogy egy konfliktust elkerülendő inkább csúsztatott, füllentett? Kivel fordult már elő, hogy elfelejtett valamit, de nem vallotta be inkább kitalált valami hihető mesét? Veletek előfordult már, hogy beígértetek valamit a gyereknek, de aztán nem tartottátok be? Legyen szó akár jutalomról, közös programról vagy valamilyen büntetésről. Egy be nem tartott ígéret az vajon nem hazugság? Tudom erős ide ez a szó, de akkor is. Ki volt már úgy, hogy hamis indokkal mondott le egy baráti programot, mert nem akarta megbántani a másikat? A barátnők tényleg megmondják egymásnak, hogy nem áll jól neki az a ruha, vagy inkább finoman megdicsérik? Hányszor csapjuk be magunkat füllentésekkel, csúsztatásokkal, hamis kifogásokkal? Vajon tényleg kimondhatjuk magunkról, hogy mi aztán teljesen őszinték vagyunk? Ezek után mennyire várhatjuk el a másiktól az őszinteséget, mennyire lehet jogos a felháborodásunk, ha a másikat füllentésen csúsztatáson, hazugságon kapjuk? Ha magunkat érjük tetten, akkor vajon mit érzünk, mit teszünk? Aki hazudik, csúsztat, füllent, az vajon rossz ember? Szeretünk azonnal ítélkezni mások felett. De nem lehet, hogy jó emberek a félelmeik a gátlásiak, miatt néha csupán rosszul döntenek, rosszul cseleksznek és ez okozza a hazugságokat, csúsztatásokat, füllentéseket? Olyan lehet, hogy ugyanaz a cselekedet kétféle előjellel jön létre? Van, aki azért hazudik, hogy a másiknak ártson ezzel szerezve magának előnyt. Van, aki nem akar ártani a másiknak, csak önmagát igyekszik menteni az adott helyzetben. Ebben a rohanó világban szánunk elég időt arra, hogy a másik viselkedését, hibáit megértsük? Gondoljuk végig mindezt mielőtt mások felett ítélkeznénk, másokat minősítenénk, mielőtt másokkal szemben elvárásokat támasztanánk.

Please follow and like us:
RSS
Follow by Email
Twitter
Visit Us
YouTube
LinkedIn
Share
Instagram

Szólj hozzá!

Tetszett a blog? Kérlek mond el másoknak is! :-)

%d blogger ezt szereti: