Halottak napjára

Ilyenkor, november 01. előtti éjszaka, már nagyon rég óta nem tudok aludni. Gyertyát gyújtok, hogy azokra emlékezzem, akik már sajnos nem lehetnek velünk. Nagyon sokáig ez volt számomra az év legrosszabb, legnehezebb napja. S mindig eszembe jutnak a nagynéném szavai, amit apu temetésén mondott:

Ne sírj, azt apu sem szeretné!

Így aztán az évek múlásával a halottakra való emlékezés sem a fájdalomról szól már a számomra, hanem arról, hogy felidézem a velük töltött boldog pillanatokat, órákat emlékeket. Ilyenkor, miközben a régi fényképeket nézegetem, potyognak a könnyeim, de közben mindig arra gondolok, hogy mennyi szépet, jót kaptam Tőlük, milyen sokat tanulhattam Tőlük, milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen Családban tölthettem a gyerekkoromat, hogy mennyi lelket melengető emlék fűz ezekhez az EMBEREKHEZ. S miközben nagyon hiányoznak, a fájdalom helyét most már inkább a hála érzése tölti ki a lelkemben velük kapcsolatban.

Please follow and like us:
RSS
Follow by Email
Facebook
Twitter
Visit Us
YouTube
Pinterest
Pinterest
LinkedIn
Instagram

Szólj hozzá!

Tetszett a blog? Kérlek mond el másoknak is! :-)

%d blogger ezt szereti: