A kosár anatómiája

A közelmúltban több ismerősömmel is előfordult, hogy egy ígéretesen induló ismerkedés hirtelen, látszólag ok nélkül véget ért. Emiatt aztán elég sokat beszélgettünk erről a helyzetről. Én ezeket nem szakításnak hívnám, hisz még csak ismerkedési fázisban voltak a felek, míg a szakítás feltételezi a párkapcsolatot. Én ezt egyszerűen csak kosárnak hívom, mivel az ismerkedést az egyik fél egyszerűen befejezi. Nem látja értelmét a folytatásnak, úgy érzi, hogy nem a másik ember az, akit ő keres. De vajon miért viseli ez meg mégis annyira az embereket, amikor még csak ismerkedésről van szó és ha még annak is csak nagyon az elején vannak?

Szerintem az egyik ok, hogy ezek a kosarak nagyon gyakran „nem tiszták”. Azt tudjuk, hogy a természetben mindenhol jelen van a minimális energiabefektetés törvénye. Részben ezért van, hogy ha nem is tudatosan, de az, aki befejezi az ismerkedést, nagyon gyakran választja azt az utat, hogy egyszerűen csak szó nélkül lelép vagy valamilyen semmitmondó indokkal lép tovább.( Ahelyett, hogy rászánná az időt (energiát) leülne a másikkal és őszintén elmondaná, miért döntött úgy, hogy kilép az ismerkedésből.)
Az ember mindig megérzi, hogy ilyenkor valami sántít, s ez nem túl jó dolog. Persze megtehetjük, hogy nem foglalkozunk vele és továbblépünk (sokszor ez a legjobb), hiszen ha a másik nem volt képes a valódi indokokkal megtisztelni bennünket, akkor minek foglalkozzunk ezzel tovább? Csak éppen ez nem könnyű feladat.
Egyrészt mert zavarja az igazságérzetünket, másrészt mert nélkülünk döntöttek, kivették a döntési lehetőséget a kezünkből, harmadrészt pedig lehet, hogy már érzelmileg is érintve vagyunk, valahol a lelkünk mélyén már elköteleztük magunkat. Márpedig, ha ez utóbbi megjelenik, onnantól egy ilyen kosár gyásszal jár, arról nem is beszélve, hogy el kell fogadnunk, hogy az ismerkedésbe addig befektetett energia és érzelem mehet a levesbe, gyakorlatilag teljesen feleslegessé vált. Az igazságérzetünk erősen berzenkedhet, hiszen esetleg olyan tulajdonság miatt hagytak el bennünket, amiről azt gondoljuk, mi nem is vagyunk olyanok.
Ahogyan azt az elsők között említettem, a legtöbben szeretik maguk irányítani az életüket, ezért úgy gondolják, hogy komoly beleszólási joguk van a másik döntésébe is. Azzal a hamis illúzióval áltatják magukat, hogy Ők is érintettek a kérdésben. Csak azt nem veszik tudomásul, hogy a viselkedésükkel, cselekedeteikkel már részt vettek ennek a döntésnek az alakulásában. Bár a saját tapasztalatai, értékrendje szerint, de a másik a mi viselkedésünk, metakommunikációnk alapján alkotott véleményt rólunk. Lehet, hogy elhamarkodottan, lehet, hogy megalapozatlanul, de akkor is mi indukáltuk a véleményét.
Ha megtartjuk magunknak a jogot, hogy önállóan, saját véleményünk alapján döntsünk és elvárjuk, hogy azt a másik tartsa tiszteletben akkor mi is kötelesek vagyunk ezt megtenni másokkal szemben. Ahhoz persze jogunk van, hogy az ismerkedés befejezésének valós indokait megtudjuk, de ha a másik nem képes az őszinteségre, akkor tényleg érdemes hajtani ezért? Mégis megpróbáljuk menteni a menthetőt. Valahogy lehetőséget szeretnénk kapni arra, hogy bebizonyítsuk a másiknak tévedett, mi nem is olyanok vagyunk. Kikérjük magunknak, hogy helyettünk döntött, pedig messze nem erről van szó! Azt nem nagyon szeretjük végiggondolni, hogy a másikban miért alakult ki olyan kép rólunk, amilyen. Lehet, hogy hamis a kép, de ettől még azt mi közvetítettük a másik felé. S ő ez alapján hozott egy döntést. Márpedig a döntés ellen ritkán van fellebbezésnek helye. Az persze már a másik sara, ha nem volt képes tisztességgel leülni velünk, az már az ő gyávasága, ha nem akarja tisztázni ezt a helyzetet. Bár csak nagyon kevesen tudják ilyenkor helyesen értékelni, feldolgozni a helyzetet én mégis azt mondom, hogy ha már az elején komoly kommunikációs nehézségekbe ütközünk, jobb továbblépni. Ha tudjuk (s nem csak áltatjuk magunkat vele), hogy helyesen cselekedtünk, szilárd az értékrendünk, akkor bátran továbbléphetünk, mert a másik fél valójában nem az, akit MI keresünk!!

Please follow and like us:
RSS
Follow by Email
Twitter
Visit Us
YouTube
LinkedIn
Share
Instagram

Szóljon hozzá!

Tetszett a blog? Kérlek mond el másoknak is! :-)

%d blogger ezt szereti: