A döntés szabadsága

Dönteni nem könnyű. Félünk tőle, pedig folyton döntéseket hozunk. Akkor is mi döntünk, amikor azt hisszük nem döntünk. Az is a mi döntésünk, hogy mások döntsenek helyettünk. Olyankor csak a felelősséget próbáljuk meg áttolni másokra pedig az is a mi döntésünk, hogy hagytuk a másikat dönteni.
Félünk dönteni, mert azt hisszük az végleges.
Félünk dönteni, mert félünk a tévedéstől.
Pedig ha elfogadjuk, hogy semmi sem végleges, ha elfogadjuk, hogy a világegyetemben egyetlen dolog állandó és az pedig a változás akkor azt is tudni fogjuk, hogy nem hozhatunk rossz döntést. Mert mindig megváltoztathatjuk a döntésünket.

A katonaság alatt a meddig kérdésre mindig az volt a válasz, „Míg új parancs nem érkezik”. Az életben az a jó, hogy az összes parancsot mi adhatjuk ki. Ma dönthetek úgy valamiről, hogy piros, holnap pedig állíthatom róla, hogy zöld. Egyik sem volt rossz döntés. Tegnap úgy éreztem piros, azt éreztem jónak, igaznak, ma pedig már láthatom másként. Miért lenne ez baj? Csak arra kell figyelnem, hogy akiket érint a döntésem, azokat korrektül tájékoztassam erről. A saját életében mindenkinek joga van a saját életéről dönteni. Persze ezzel együtt jár a felelősség is! Nem hivatkozhatunk a körülményekre, meg a véletlenre, vagy bármire. A mi döntésünk, a mi felelősségünk. Persze könnyebb és egyszerűbb ennek a felelősségét áttolni másokra. Hibás lesz a családunk, a másik nem, a hibás lehet a főnökünk, aztán a rendszer, a politika. Mi csak áldozatok vagyunk. Ami igaz is! 24 év felett, mindenki saját maga áldozata! Persze lehet tiltakozni, de bárki, bármikor megváltoztathatná az életét. A legtöbben mégis minden nap ugyanazt teszik, mint tették azt éveken keresztül és nem értik, hogy miért nem változik semmi. Na de mitől is változna? Az egyik kedvenc mondásom szerint a szenilitás első jele, amikor nap, mint nap ugyanazt tesszük, mégis más eredményt várunk.

Szerintem az ember maga a csoda! Mindenki egyedi és kivételes. De nem elég ezt gondolni, ehhez méltóan is kell viselkedni, élni. Azt szoktam mondani, tedd azt, amit más nem, hogy úgy élhess, ahogy más nem! Mert senki sem azt kapja, amit akar, hanem amit megérdemel! Persze tudom, hogy mindenki azt hiszi, Ő többet érdemelne. Ez így igaz. De előbb tessék megdolgozni érte. Az élet sem más, mint egy „munkahely”. Előbb a befektetett munka, aztán a jutalom. Sok munka, sok jutalom. Persze nem arról beszélek, amikor vakon robotol valaki, hisz az igazi munka az, amikor a tapasztalatokat hasznosítjuk is. Máskülönben az élet sorra visszadob a vizsgákon. Újra és újra szembesít vele. Tudom, mert volt idő, amikor egész hegyeket kaptam a nyakamba mégsem tanultam belőle. De most már járom az utam, és látom, hogy mások, akik szintén ezt teszik, hogyan jutnak előbbre a céljaik felé. Már akinek vannak. Sajnos a legtöbb ember azt sem tudja, mit akar az életével kezdeni. A csak boldog akarok lenni mondat, persze mindenkinél első helyen van, de ha rákérdeznek, nem tudják elmondani, megfogalmazni, hogy mi is a boldogság a számukra. Márpedig ha valaki nem tudja egészen pontosan megfogalmazni, mit is keres, az életében, az ne csodálkozzon, ha nem azt találja, amit várt. Tudom, hogy ilyenkor sokan felháborodnak, de attól még igaz. Ezért ha változtatni akarsz az életeden, higgy önmagadban, döntsd el, hogy mit akarsz, de ne alkudozz, mert a boldogság ára nem alku tárgya! Indulj el, és menj végig!

Please follow and like us:
RSS
Follow by Email
Facebook
Twitter
Visit Us
YouTube
Pinterest
Pinterest
LinkedIn
Instagram

Szólj hozzá!

Tetszett a blog? Kérlek mond el másoknak is! :-)

%d blogger ezt szereti: