Féljünk-e a motivációs trénerektől?
Nem egészen egy hónap alatt már a második cikkbe futok bele, amely valamilyen módon támadja Szabó Péter motivációs trénert.
Nem tisztem őt megvédeni és nem is szorul rá erre, ugyanakkor elgondolkodtatott, vajon mi állhat a cikkek mögött? Szakmai féltékenység? Netán irigység?
Szabó Péternek ugyan több videóját láttam, de teljes mélységében nem ismerem a munkásságát, a támadók szakmai hátterével pedig egyáltalán nem vagyok tisztában. Ezért nem is a két oldal vitájáról, szakmai hozzáértéséről, hanem magáról a helyzetről vallott véleményemet szeretném megosztani.
Hiszem, hogy életünk központi kulcseleme nem a környezetünk, hanem önmagunk. Úgy gondolom, hogy 25 éves kora után mindenki 100%-ban, saját maga felelős a jelenlegi helyzetéért. Ezzel persze nem akarom minimalizálni a politika, a társadalom, a média, a közvetlen környezet felelősségét, hiszen ezek mindenkire hatnak, de végső soron bárki, bármikor dönthet úgy, hogy elégedetlen a jelenlegi helyzetével és azon változtatni szeretne. Ha pedig ezt a döntést meghozza, akkor a lehetősége is megvan arra, hogy az életén változtasson.
Én azt vallom, hogy az emberek életét 100%-ban az érzelmei irányítják, cselekvéseit a szokásai határozzák meg. Ezek az érzelmek, szokások, a gyerekkori neveltetésünk, az életünk során látott, tapasztalt viselkedésminták és az ezekhez tartozó érzelmek alapján alakultak ki.
Emiatt maradéktalanul hiszek abban is, hogy az ember mindig, minden pillanatban a legjobb döntést hozza. Az más kérdés, hogy később esetleg kiderülhet, hogy egy másik döntés hasznosabb lett volna. De az biztos, hogy az illető az addigi kudarcai, félelmei, sikerei nyomán kialakult tapasztalatai alapján az adott pillanatban a legjobb döntést hozta meg. A kérdés az, hogy amikor később kiderül számunkra, hogy másként kellett volna döntenünk, cselekednünk, akkor ezzel az információval mit kezdünk? Önhibáztatásba, önvádaskodásba kezdünk, ezzel rombolva az önbecsülésünket, vagy ezt tapasztalatként hasznosítjuk.
De visszatérve az eredeti gondolathoz. Mivel 100%-ban mi felelünk az életünkért, ezért bármikor lehetőségünk van annak megváltoztatására. A folyamat persze nem ennyire egyszerű, de gyakorlatilag a következő lépésekből áll. Az első lépés az, hogy felismerjük, ha valami nem jó nekünk, mi az, ami ebben nem jó, és mit szeretnénk helyette. Ezt követően második lépésben változtatni kell a gondolkodásmódunkon, a hozzáállásunkon, az érzelmeinken. Ennek eredményeként alakíthatunk ki új szokásokat és ezáltal változik meg az eddigi életünk is.
Szerintem senki nem állítja, hogy a Szabó Péter-féle előadások önmagukban mindenkinek minden problémáját megoldanák. Ezek a motivációs napok, tréningek, videók, könyvek arra viszont igenis alkalmasak, hogy az embert elvezessék a felismeréshez. Ahhoz a felismeréshez, hogy ő maga felelős a saját életéért, joga van főszerepet játszani a saját életében. Ha pedig a felismerés már megvan, akkor ennek alapján kialakulhasson benne a kellően erős vágy a változtatásra.
Egy ilyen folyamaton szinte majdhogynem lehetetlen egyedül végig menni, de az, hogy ehhez mentorokra, coach-okra, pszichológusokra esetleg pszichiáterekre van szükség, az már teljesen egyénfüggő, ezért az már nem az előadó, hanem az egyén felelőssége, hogy kiket választ segítőnek abban, hogy végig kísérjék őt az általa választott úton. Mindenki maga dönti el tehát, hogy az ő problémája milyen szintű és mélységű segítséget igényel. Lehet, hogy pusztán elegendő az illető gondolkodásmódján változtatni, amihez megfelelő eszközök lehetnek a motivációs tréningek, könyvek. Lehet, hogy valakinek az új szokások kialakításához több hónapos közös munka szükséges egy coach-csal, de az is lehet, hogy valakiben olyan félelmek dolgoznak, amelynek leküzdéséhez pszichológus szükséges.
Ezért gondolom azt, hogy ezen a „embereket segítő-támogató” piacon mindenkinek megvan a maga helye és szerepe, mert csak közös munkával érhetjük el azt, hogy az emberi viszonyok jobbak legyenek, hogy a félelmek, a gyűlölet helyett, a tolerancia, a tisztelet, az egyén értéke, mások véleményének a tisztelete legyen az érték.
